Utunkat Ustica szigetére kezdetben 2-es dél keleti majd 3-as déli szél jellemezte, az előrejelzésnek megfelelően. A hullámok így eleinte célunk, majd Afrika felől érkezve nyaldosták a hajónk elejét, oldalát. Sajnos mikor a hajónkra oldalról érték a hullámok jócskán kaptunk belőle a fedélzetre, ezért ennek a szakasznak az esti vitorlázása viharruhás szakasz lett. Nem a hűvös idő, hanem a sok víz miatt. Ustica szigetet terveinknek megfelelően, a délelőtti órákban értük el. A kikötő kapacitása nagyon kicsi a szigetre érkező hajók számához képest, ezért a nyugi part mellett több fix telepítésű bolyát helyeztek a védett öblökbe. Miután nem sikerült a kikötőben helyet találnunk elhajóztunk egy kis szélcsendes öbölbe és horgonyt vetettünk a pihenő és javító napra. A napsütésben készültünk neki a fokvitorla javításának ami, mint később kiderült csak seklijét dobta a tengerbe és nem szakadt el. Előző délután a déli szeles utazásunk közbe egyszer csak elkezdett bufogni a fokvitorla, amit a kötélzet állításával nem tudtunk megszüntetni, ezt követően megvizsgáltuk a vitorlát és láttuk, hogy elszabadult a felső sarka. Balázs és Rigó felhúztak az árboc csúcsára, hogy orvosoljam a problémát. Itt kell megjegyeznem már 12m magasságból is parányinak tűnik a vitorlásunk.
A sikeres árbocmászás követően jó nagyot búvárkodtunk a tenger kék habjai alatt és néztük az apró halak, élőlények forgatagát. Délután 4 körül visszaandalogtunk a kikötőhöz. Balázs és Rigó partra ugrott, hogy kikötőhelyet keressen, míg én egy bolyán vártam jelentkezésüket. A szigeten az angol nyelvet inkább a fiatalok beszélik, de a kikötőben nem dolgoznak fiatalok. A kezes lábas olasszal olyan jól boldogultak, hogy mindenki adott nekik névjegykártyát, bár nem beszélnek angolul. A kikötésünk után megpróbáltunk tusolót keresni ez nem sikerült, bár többen próbáltak segítségünkre lenni eredménytelenül. Végül a hajó farán lévő tusolót használtuk sótalanításra. Tisztán és felfrissülve indultunk neki a pici város dimbes-dombos utcáinak, hogy megtaláljuk vacsoránk színhelyét. Rövid városnéző séta után vacsoráztunk egy finomat, majd visszamentünk a kikötő fölött álló teraszos vendéglőbe. Pár pohár limoncello megízlelése után megismertettük vendéglátóinkat a magyar Panyolai szamóca pálinka és az Unikum selymes varázsával. A varázslat sikerült, mert mint említették, ketten tudnak csak angolul, ennek ellenére jó hangulatú diskurzus folyt köztünk a Kikis bár teraszán. Nyugovóra térésünk után nem túl sokáig élvezhettük a pihenés édes örömét, mert Messinai szoroshoz vezető szakasz újabb közel száz mérföld.

Augusztus 4. Ustica – Messina

A következő száz mérföldet tükör sima tengeren kezdtük és kora délutánig szél és hullám mentes tengeren haladtunk Alicudi szigetéig. Az időjárásnak köszönhetően pihenéssel töltöttük utunk eddigi szakaszát.
Este megálltunk egy rövid pihenőre Alicudi szigeténél, hogy a tegnapi nap fáradalmait lemossuk magunkról és vacsorát készítsünk. A mai menü gulyásleves, ahogy még nem ismertük. A sziget csodálatos, bár az itt élőknek nem lehet könnyű. A sziget domborzati viszonyait felmérve megállapítottuk, hogy a legfontosabb közlekedési eszköz a szamár.