Második rész.
2012. május 1-én délután 4 óra körül hagytuk el Bár kikötőjét. Utunk egészen éjfélig vidáman telt, tervezgettük meddig tudunk eljutni és mikorra kell a határon lennünk, hogy időben Izre érjünk. Az utazásunkat éles sípoló hang rázta meg. Gyors ébredés után kiderült a motor elérte a melegedési határát, sajnos innét pár próbálkozás után kiderült irány a legközelebbi kikötő. Utunk igaz visszafelé folytattuk Budva kikötőjébe, mert az csak 8 nm –ra volt tőlünk, a szél teljesen elállt így a bocit hívtuk segítségül mellyel, 1csomos sebességgel, de reggel 8-ra kijutottunk az öböl bejáratához. Két bátor legény a bocit meglovagolva kimentek a városba ahonnan sikeresen pár óra alatt meg is fordultak, kicsi külső segítséggel, de minden szükséges alkatrésszel. Kicsi javítás után folytattuk utunkat Horvátország felé. Horvátországot, Cavtatot este 10 körül értük el. Jókedvűen hajóztunk be a kikötő öblébe. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a kikötésünket nem engedték először egy civil, majd a rendőrök tiltották meg a kikötést, mert nem tudunk hivatalosan belépni az országba, mert csak reggel 8-kor lesz parancsnokság. Sajnos itt a szervezőnk és a parancsnokság között volt félreértés, mert bár tudták, hogy este érkezük a városba, sajnos nem lett kimondva, hogy be is szeretnénk jelentkezni. Így a tiszt nem várt meg minket. kénytelenek voltunk folytatni utunkat Dubrovnik kereskedelmi kikötőébe. Az ódon város kikötőét hajnali 3körül értük el. Reggel 7 körül már hivatalosan kerestük meg a benzinkutat és mentünk be a városba vásárolni, mert a kút csak 8-kor nyitott. Kilenckor már a vízről néztünk vissza Dubrovnik északi öblére. Alig egy órányi hajózásra számomra nagyon érdekes természeti jelenség történt. A nyílt víz felől mély acélszürke színű alig 15 méter magas, de nagy kiterjedésű felhősáv húzódott felénk. Kicsit figyelve a felhő irányát és sebességét úgy döntöttem, hogy hosszú nehéz napom lesz. A többieket megkértem tartsák a megbeszélt irányt és mielőtt belemennénk a felhőbe kb. egy, másfél óra múlva ébresszenek fel és gyorsan nyugovóra tértem. Ébresztésem idejét jól gondoltam, Lopund sziget mellett értük el a felhőt. Akik látták a King Kong című filmet emlékeznek, az elejére mikor belemennek a ködbe, ez történt velünk. Miután belefúrta magát hajónk a felhőbe megváltozott a felhő színe és szürke sűrű köddé vált magas víztartalommal. Pár perc hajózás után vizes lett az egész hajó, és mi is, mint ha permetezték volna a vizet, érdekes volt. Délután háromig hajóztunk, így hogy a radar képernyőjét figyelte folyamatosan valaki. Miután kitisztult az idő és a szél is alább hagyott könnyű fürdőzést ejtettünk. Megmártózva a friss tengerben vettük észre miért olyan lomha a hajónk. Másfél órán keresztül bukdácsoltunk a hajó alá. Az eredmény nem maradt el, a sebességünk közel 1 csomóval, míg éléskamránk két bőséges evésnyi fekete kagylóval gyarapodott. Szakácsainknak köszönhetően tenger gyümölcsei leves és másnap paradicsomos kagylós pennét készítettek belőle, fergeteges volt ez a két ebéd, is mint a többi mit főztek. A nap hátralévő része nyugodt motorozással telt pici szél segédlettel. Hajnali 4 kor vettük át a kormányzást a csendes és csillagos este után. 5 óra körül kicsit erősödni kezdett a szél. Mire elértük Hvar sziget déli felének két harmadát a szél, viharosra erősödött és iránya észak nyugatira fordult. Hatkor a váltás elmaradt és erős negyed szeles vitorlázással megindultunk Vis szigete felé. Az elkövetkező közel nyolc óra teljesen reffelt vitorlával, de így is még sokszor szélbe futva telt a 2-3 m hullámok között. Drevinik Veliki sziget mellett találtunk egy pufit, ami feldobta a csapat hangulatát és elhangzott „ember a vízben” utasítás a szépen végrehajtott manőver eredményeként hajónk egy szép új kék pufival gazdagodott. Sajnos kis idő múlva kiderült a kagylók nem csak a sebességét csökkentették a hajónak, de a fogyasztása is drasztikusan megnőtt mivel nem számoltunk. A tartalék üzemanyag betöltése után irány a legközelebbi benzinkút, Trogír. Sajnos az erős szél és a fáradt vitorlavarrás és egy kicsit elhamarkodott manőver miatt a nagyvitorlánk az út hátralévő részében a Lazy Jack biztonságát élvezte. Tankolás és vizes blokklátogatás után bízva Neptun jóságában nekivágtunk az utolsó szakasznak. Szeret, minket odafen mindenki! A szél teljesen elállt és Iz sziget aljáig tükörsima vízen futott a hajónk, Így ezt a szakaszt teljesen az elgondolásunk szerint tettük meg és 8 és 9 óra között kikötöttünk Íz falu kikötőjében. Az út vége felé megtudtuk a komp mi kivisz minket Zadarba fél 1 indul, ezért kikötés után gyorsan rendbetettük a hajót leszedtük a vitorlát kitakarítottuk és rendbetettük a hajót és gyors vágtában értünk a komp kikötőbe, ami 5 percnyi sétára van a Jacht kikötőtől. Az ottani hajósok segítségével a sok cuccunk autóval utazott a kompig. A komp indulás előtt derült ki a sofőrünk csak lefele vállalta a szerepét és Zadarban pár finom Rakival ezt biztosította is. A kompon kicsi egyeztetés után kiderült a rakodás közben sajnos nem volt időm sörözni, míg a többiek jobban szervezték a munkát és nekik belefért egy söröcske. Ezen tények fényében kikötés és vacsora után a kormány ismét a kezemben kötött ki. Hazaúton a hangulat kicsit emelkedett a söröknek és a rakinak köszönhetően. Az egyhetes összezártság és az alkohol kicsit felszínre hozta a problémákat, de kicsi megállásokkal és beszélgetésekkel elsimítottuk azokat és sikeresen hazaértünk este 11 és 12 között. Sopronba húgomék vártak, hogy hazaröpítsenek a hazaúton tényleg röpültem. Az elmúlt hét fáradsága elnyomott és a lakás előtt ébredtem csak fel. A túra után 2 napig szunyókáltam, míg újból kipihent lettem. Innét kezdve a munka lett ismét a főszerep az életemben ezért húzódott ilyen sokáig az idei első tengeri vitorlázás élménybeszámolója. Remélem megérte eddig várni.
Jó szelet!
Üdv: G Kapitány
