Szeptember 23-24-25-26

23.

Az egész napunk teljes nyugalommal telt. A kadétok megtanulták a legfontosabb kötél csomókat, ez nagy vigadalmat okozott a fedélzeten. A délelőtt programja volt még a bevásárlás a nagy út előtt, ebben segítségünkre volt Éva, aki már jól ismerte Guviát. A nehéz vásárlás után, hogy kipihenjük a fáradalmakat és lemossuk az út porát, a kis csapat egy jó nagy fürdőt vett néhány sör társaságával. A fürdő utáni pihenőnk hamar véget ért, mert Thomasz és Éva meghívtak minket egy kis búcsúbeszélgetésre. Innét utunk már a jól bevált Poco-Loco-ba vezetett, hol vártuk Balázs érkezését, hogy megigyuk az utolsó áldomást.

Az áldomás elfogyasztása sikeres volt, miután Balázs megérkezett. Hosszas megbeszélés után megegyeztünk, reggel indulunk. Hazafelé úton még útba ejtettünk egy kis sarki bárt, ahol maradandó emléket hagytunk a plafonról lógó pénzek közé, tűztünk egy magyar ezrest aláírva. Ezt a kis kocsmát 23 éve működtetik és az óta teszik a pénzeket a plafonra. A hajóhoz érve az álláspontok, változtak és a szép Gouviát 3 órakor elhagytuk és elindultunk Montenegróba.

24.

3 és 5óra között a legénység kimerítő oktatást kapott az éjszakai vitorlázás, hajózás rejtelmeiből. Az oktatás után megtettük a beosztást és elkezdődött az őrség. Az este teljes nyugalomban telt. A következő nap folyamatosan borult volt az ég és többször szemerkélt az eső és végig hát- és háromnegyed szél volt. Az első napsütés Albániba középső részénél talált meg minket. Kihasználva a szép időt, belhajóztunk egy kis öbölbe, ahol megebédeltünk.

Az ebéd hagymaleves és fokhagymás tejszínen futott garnéla aldante spagettivel, könnyű spanyol fehérborral. Indulásunk után derült ki, tőlünk pár száz méterrel három soros bunkersor és alatta egy hatalmas tengeralattjáró bunker kijárója volt, nem volt őszinte a mosolyunk és gyorsan elvitorláztunk tovább. Az este nyugodtan indult.

25.

Az este első részét Balázs és Wili kezdte. 2 órakor Én és a Bitang inas vette át az őrséget.

Nagy szerencsénk volt az idővel, mert a szél félszélre fordult, így 2 óra gyönyörű 7.2 csomós vitorlázás következett. A szél gyengülése után motort indítottunk és az első komolyabb irányváltás után mikor visszatértünk az eredeti útirányunkhoz, leállt a motor. A hiba feltárása után 2 órás javítás következett. A hiba gázolajszűrő dugulás volt. Az út további része már nyugodtan telt és 3 órakor elértük Bár városát. Az országba belépést Balázs tapasztalatai szerint simán, 3 órán belül teljesítettük. Becsekkolás után a legénység bement a városba, gondűző látogatásra. A kapitány egy neocitrán után nyugovóra tért.

26.

A hajó takarítása és leszerelése volt a feladat, utána picit kimentünk megnézni a várost.

Most zárom a Mediteran See Challange-ot holnap hajnalban indulunk haza.

Barátaim, kedves olvasók. A Kapitány és Legénységem és már Bitang Matróz nevében reméljük, e pár bejegyzéssel sikerült felkeltenünk érdeklődéséteket a vitorlázás iránt és a következő években együtt töltünk pár hetet a Tengereken.

Jó szelet!