A lányok a pozsonyi (ami jó Bratislavanak is) repülőtéren megküzdöttek a kilókkal, a korábbi félelmek és izgalmak ellenére mindhárom csomagot sikerült feladni, különösebb át-, és oda-vissza pakolás nélkül. A beléptetés a check-int követően aztán volt vicc-parádé: míg tündér királylány a kötelező vetkőztetést követően csont nélkül átjutott, addig Kati és Brigi a biztonsági bácsi árgus szemeinek kereszttűzében megitta az üdítőit, majd a biztonsági nénik még árgusabb szemeinek kereszttűzében kikapcsolta a kamerát és letörölte a repülőtéren készített felvételeket. Természetesen megtörtént a duty freeben kötelező pénzköltés, a beszállás, majd a felszálláshoz elengedhetetlen hangos és intenzív mosolygás.

Közben a legénység is lassan nyugovóra tért, csomagolás (majd amit itt hagyunk, hozzátok haza utánunk!), SD kártya ki, majd be, majd másikba át, majd pendrive, aztán miért nincs DVD-nk, stb. 8.45-re a két csapat közel egyszerre érkezett Catania repülőterére – G Kapitány és Galika felpakolta Rigót és Balázst a repülőre, majd legalább 20 percet vártak a lányok érkezésére. A nagy találkozás után autóba be, indulás az Etnára. (De most merre kell menni, ha arról jöttünk???) Az út szélén Timi átöltözött rövidnadrágba, mert mégiscsak Szicíliában vagyunk, majd az Etna alapbázisán mindhárom lány, a fiúk enyhe fejcsóválása közepette meleg ruhába bújt – 1960 m-en tényleg nincs több 16 foknál. Az autóút során a csajok csapata rácsodálkozott néhány dologra: jajdeszépatenger, jajdeszééééép, jajmennyialeander és itt csak úgy nő ésmennyiszínben jaaaaj, odanézzetek kaktuszfa, húúúú olivabogyófa, stb.

Egyébként az Etna hihetetlen látványt nyújt: ismét elgondolkodhattunk a természet erejében, és hogy mennyire kis porszemek vagyunk mi ebben a nagy rendszerben. A hegy tetejére nem jutottunk fel: úgy gondoltuk, a 4 órás túrára nem vagyunk megfelelően felkészülve. Akkor meg főleg úgy gondoltuk, amikor megtudtuk, hogy ennek felét kb. gyalogosan kellene megtennünk. Viszont megkóstoltuk a híres-nevezetes Etna-mézet (pisztáciás – ez zöld, mandulás – ez fehér, mogyorós – ez barna), szedtünk 1-2 követ, mert ez „hiteles ajándék” lesz az otthoniaknak, és fényképeztünk rengeteget. Tényleg hihetetlen a kitörések nyomának látványa, ugyanakkor az megdöbbentő és elkeserítő, hogy a kráterekbe mi minden van bedobálva: kalitka, olajos ballon, rövid nyakú zsiráf, és rengeteg, rengeteg szemét. Mondjuk az is igaz, ha legközelebb jön a láva, mindent eltakarít. Ezt jól demonstrálta a kiégett házak nyoma, melyeket a 2001-es kitörés temetett, pusztított el. Aki erre jár, nézze meg az Etnát feltétlenül!

Miután kicsodálkoztuk magunkat, elindultunk Taorminába. A hegyről lefelé aztán kicsit megcsappant az üzemanyagunk (de éppenpont begurultunk a benzinkútra), ami a nagyobb baj volt: a fékünk is elfogyott a bérelt autóból. Felhívtuk a bérbeadót, aki mosolyogva elmesélte, hogy biztos sokat fékezett a hegyről lefelé jövet G Kapitány, mert nem tud vezetni. És hogy várjunk egy kicsit a parkolóban, majd ki fog hűlni a fék és minden rendben is lesz az autóval. A válasz nem volt megnyugtató, de sok mindent nem tudtunk tenni: vártunk, majd elindultunk. Taorminába. Közben Brigi és Kati próbálták meggyőzni G Kapitányt arról, hogy be kell perelni a kölcsönzőt, vissza kell kérni a pénzt, és egyébként is. A települést a fiúk már az elmúlt napokban megnézték milyen este, a lányok számára azonban mindez újdonság volt nappali fényben. Ahogy az is, hogy itt állítólag mindenki megfordult, aki a művészvilágban számít: láttunk fényképeket Felliniről, Ingrid Bergmannról, ja és egy olyan fiatal művész alkotásaival is találkoztunk, (akinek a nevét elfelejtettük), aki megbotránkoztatta a közvéleményt a fiatal fiúkról készített, mindent megmutatós-féle képeivel. Érdekes élmény volt ez is. J Az étteremben, ahol ebédeltünk, ha hiszitek, ha nem: a polcon volt erős pista, magyar borok, és UNICUM is! A csapat egy gyors ebéd után kétfelé széledt: míg G Kapitány, Galika és mégcsakkirálylány ésmégmindigNEMvitorlázós várost nézett, addig Kati és Brigi inkább a butikokkal és az eladókkal ismerkedtek. Taorminában van egy anfiteátrum is – hihetetlen kilátással, az ékszerdoboz középpontja egy csodálatos tér, és persze a kis templomok, utcácskák, sikátorok – egyik ámulatból a másikba estünk. Ha erre játok, ki ne hagyjátok a várost! És ne feledjétek Ti sem megkóstolni a fagyit (meg a pizzát, meg a bort, meg a mindent)!

A kultúrprogramot követően megtörtént a lányok hajóra szállása. A vélemények (3:2 arányban) megoszlanak arról, hogy rend van-e a Dr. Kumhón; és egy, csak egy leány van égen-földön-de főként vízen, aki véleményének hangot is adott. G Kapitány és Galika nem érzik a probléma lényegét J Estére megoldódott a ki hol alszik krízis is (azon kívül, hogy mindannyian a hajón). A nap levezetéseként a fiúk megmutatták a lányoknak a már jól bevált gyakorlatot, azaz: hogy kell a hotel tisztálkodással kapcsolatos szolgáltatásait igénybe venni.

A mai nap nagy nap lesz Kati és Brigi életében: az első vitorláson töltött éjszakájuk után életükben először fognak vitorlázni J Mára várható még Pjotri csatlakozása is, aki – ha a Pápával való találkozása jól sikerült és nem fogják ott valami vezeklésen a Vatikánban – ma valahol a csizma talpánál beugrik a hajóba.

Mindannyian nagyon várjuk már a kihajózás pillanatát – de kénytelenek vagyunk megvárni a 10.00 órát, míg végre kinyit az internet café…

 

Legközelebb valahonnan a csizma talpáról jelentkezünk – addig pedig érezzétek jól magatokat Ti is, mi garantáltan jól fogjuk!

 

Indulááááááás!

 

Ui: Kaptány üzenete a szabadságos matrózoknak: Fiúk! A tolerancia-tréning elérte a célját, a felkészülés sikeres volt!

 

 

 

A reggeli készülődést – és az internet-café helytartójával való megküzdést, mert természetesen nem sikerült a blogra anyagot feltöltenünk – követően, nagy izgalmak közepette kifutottunk a kikötőből. Nem tettünk meg még 1 tengeri mérföldet sem, hullám is alig volt, amikor Timi tündérkirálylányhoz méltatlanul, azonban a halak fennmaradását szem előtt tartva sürgős haletetésbe kezdett. Ez szombat reggeltől egészen estéig tartott…

A vitorlázás nyugodt szélben zajlott, de szerencsére Posszeidon és Neptun azért megmutatta, ki az úr a házban: hullámokat csiholt a szelek támogató segítségével, így igazi örömvitorlázásban volt része kis csapatunknak. 22-26 csomós szélben, 2-es tengeren, kb 6,5 – 7 csomóval szeltük a hullámokat. G Kapitányról többen azt hittük, hogy türelme és nyugodtsága rendíthetetlen. Kati és Brigi azonban elérte azt, hogy most már nagyjából tudjuk, hol is vannak a határok: fel fog borulni a hajó?, és akkor mi lesz velünk?, és mire jó a vitorla?, és mi lesz ha jönnek a cápák és a kalózok, akkor ki fog bennünket megmenteni? Mindeközben Timi a viharkabát takarásában, a korlátot szorongatva, nem egészen őszinte mosollyal az arcán küzdött az elemekkel és a tengeribetegséggel. (Beste mannschaft: a tenger színe gyönyörű, elképzelhetetlenül kék és tiszta, felszabadító a száguldás és a szabadság érzése, a nyugalom átjárja a legénységet…)

Az egész napi kapkodást követően este horgonyt vetettünk a parton (másik két hajó társaságéban): természetesen tűzijátékkal kísérve – ezt nem mi csináltuk, nekünk csinálták mások. Ez volt G kapitány meglepetése a legénységnek. Az aktuális kérdések: és este is így fog hullámozni a tenger, és mit fognak szólni a szomszéd hajón, ha mi itt zuhanyzunk?, és el fogok tudni aludni? Vacsora: pasta il commandante gazdagságot hozó pínna körítéssel. Az éjszaka egyébként csendben és nyugodtan telt, míg a legénység nagy része a pihe-puha ágyon szundított, addig Timi a csillagos égben gyönyörködött inkább a fedélzeten.

A reggel új megállapítást hozott magával: én bevallom, alig mertem aludni, annyira féltem a kalózoktól. A baj ilyenkor csak az, hogy még mindig nem vagyunk arról meggyőződve, hogy ezek nem őszinte reakciók. Sőt! Ezek a nagyon is spontán megnyilvánulások, mindenféle előzetes gondolkodás nélkül törnek felszínre…???

A nap legnagyobb izgalma Pjotr hajóra juttatása volt. Bovalino Marina nevű települést tűztük ki tehát célunkkul, és hamarosan jött is az sms: a sok zászlós hely mellett vagyok. A parttól 1 mérföldről zászlót nem láttunk. Fél mérföldről sem. A negyed mérföldről való távcsöves kukkerezés sem hozott eredményt. Aztán a part közelében már megláttuk, hogy Pjotr kimagaslik a napozók tömegéből – hátizsákkal a hátán. Innentől már sitty-sutty zajlottak az események: gyors partmegközelítés, boci lekötése, gyors partra úszás, Pjotr felpakolása, csónakkal visszaszállítás. Éééééés… a bátrabbak úszva tették meg a part és Dr. Kumhó közti 50 m-es távot. Ez is nagy kaland volt, rendkívüli stresszes helyzetekbe keveredünk tehát J

A célszemély veszélyzónából való sikeres megmenekítését követően folytattuk tovább – szintén rettenetesen stresszes – utunkat. A nap szlogenje: nyugalom, ráérünk még!, hamarosan múlva fordulunk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a legénység nem minden tagja tud azonosulni G Kaptány kapkodásával.

Ezen a napon a szél ereje nem lépte túl az 1-es erősséget, míg a gigantikus hullámok már a 2-es határ alját nyaldosták. Igazi lavór-élményben volt részünk (Beste mannschaft: a tenger határtalanul kék, a természet közelsége megnyugtat…)

G Kapitány megállapította: a legénységnek van mit tanulnia, ezért nem lesz unalmas az út. Sürgősen oktatási tervet kell kidolgozni! Miközben G Kapitány és Galika a fedélközben navigációs teendőket láttak el, addig a lányok egy 10 pontos csomagot hagytak elúszni a hajótól cca 30 cm-re. De utána azért megvitatták, hogy mi mindent tartalmazhatott. G Kapitány az eseményekről 5 perc múlva értesült, amikor már esélytelen volt a fekete, zöld kötéllel átkötött, 50 cm x 70 cm-es, víz színén úszó csomag begyűjtésére bármiféle manőver végrehajtása. Mindezen eseményeket követően kb. 1 órával sikeresen kifogtunk egy csillámporos hátú, korábban lufiként funkcionáló tapsifülest. Miután azonban szétszórta csillámait a fedélzeten, visszaengedtük őt a nagy kékségbe – másnak is hadd hozzon örömet.

Az éjszakát ismét horgonyon töltöttük (bár a horgony túl mélyre került, ezért inkább a hajón aludt a legénység), ismét tűzijátékot néztünk. Mivel G Kapitány lábát törte, ezért súlyos sebeit nyalogatva a kabinban feküdt, kénytelen volt a legénység önálló horgonyzási manővert végrehajtani. A vitorlák lehúzását Timi, Galika, Pjotr végezte, Kati kormányzott, Briginek a legnehezebb feladat jutott: csendben kellett figyelnie. A manőver sikeres és eredményes volt. Ma, a változatosság kedvéért G Kapitány főzött. Vasárnap lévén leves is volt (afféle tengerparti mindenes), illetve pasta a la tonno pikáns paradicsomos mártásban.

Felvirradt egy újabb nap. A mai nap célja eljutni Crotone-ba, egy igazi kikötőbe, hogy végre tisztálkodhassunk és kipihenjük magunkat a nagy út előtt (azaz a csizma sarkához való eljutás előtt). G Kapitány reggel meglepő bejelentést tett: a hajón megjelent a Mocsok. Micimackó óta pedig mindannyian tudjuk: a mocsok az ágy alatt lakik, így sürgősen tenni kell ez ellen. Így a délelőtt nem kis sikongatások közepette fedélzettakarítással telt. Míg G Kapitány húzta a vizet, addig Brigi súrolt a gyökérkefével, Kati pedig a korlátokat tisztogatta. Majd súrolt Galika is és Pjotr is, Timi felmentést kapott (a folyamatos gyomorbántalmaira hivatkozva), az övé a kormányosi feladatok maradtak. Timibe a takarítás végére sikerült lelket verni: az árnyékba tévedt matrózok közé ugrott utolsó 10 liter víznek köszönhetően – de a vizespóló versenyt megnyerte!

Briginek közben ismét pisilni kellett: Ti hogy csináljátok, hogy nem pisiltek egész nap? Válasz: mi is pisilünk, de mi nem tesszük közhírré, csendben is el tudjuk végezni. Ezt követően megszavaztuk, hogy Briginek konfortosabb legyen, a legénység többi tagja is kiabálni fog pisilés előtt.

 

 

Este kikötöttünk „piccolo” hajónkkal, mellyel tényleg a legkisebb vitorlás voltunk/vagyunk a kikötőben. Természetesen megismerkedünk a helyi nevezetességekkel, úm. limoncello – mert olyat mi még nem is ittunk az út során – eleget. A ház specialitása ebben az étteremben is jó választásnak köszönhető. A vendég megtartása érdekében, a kért cappuccinot a szomszéd vendéglátóipari egységből szállították, gyorsfutárral. Mégis csak külföldiül beszélők voltunk – és a helyi pincér is tudja, a magyarok, azok majdnem finnek. Ezek után a szingli csajok határozott flörtölésbe kezdtek a mosolygós pincérrel.

 

Zárom soraim, indulunk tovább a csizma sarkához. Következő bejelentkezésünk: majd!

(buttery is ov